- Ha jól tudom, egy aprócska szombathelyi bandából nőtt ki a lassan már országosan ismert No Thanx.
Dávid: Igen, Olivér öcsémmel és egy másik testvérpárossal együtt csináltuk úgy két éve a Moszkvicsbuszslusszkulcsot, ebből indult ki az egész.
Új lapot akartunk nyitni. Ezzel párhuzamosan Csánk Péter barátommal - ő mutatta meg nekem, hogy hogyan is kell pengetni, és beszélt rá aztán az elektromos gitárra - már régóta gondolkodtunk egy grandiózus banda alapításában, így összeértek a célok. Dobosunk, Varga Dániel a Voodoo Boksz bluesbandából érkezett, ahol korábban én is játszottam. Őt sem kellett nagyon győzködni.
 |
|
A kezdet: Moszkvicsbuszslusszkulcs |
- Erik hogy jött a képbe?
Dávid: A banda alakulgatott, de nem voltam megelégedve az énekesi szereppel, és jobban is feküdt volna nekem a gitár-vokál vonal. Aztán elmentem barátnőmmel egy horvát fesztiválra, Horvátzsidányra, ahol horvátul beszéltek. Ott szúrtam ki Eriket, aki éppen az Oprosti című számot énekelte, őrülten ugrálva a színpadon. Tudtam, nekünk egy ilyen emberre lesz szükségünk.
- Ott már rögtön eldőlt minden?
Erik: Dávid történetesen felkért, hogy énekelhetnék, én meg nem hagyhattam ki.
 |
|
Balról Erik, jobbról Dávid |
- Mennyire vagytok önmagatok? Hiszen mindenhonnan azt hallani, hogy ti afféle "megcsinált" banda vagytok.
Erik: Ez nem igaz. Még menedzsert is utólag szereztünk, de azt is rokoni-ismerősi kapcsolatok révén. Úgyhogy egyáltalán nem összeszedett banda vagyunk.
- A kezetek mennyire van megkötve? Gyakran hallani a hirtelen berobbanó bandák és menedzsereik súrlódásairól...
Erik: Semmi gondunk nincs abból, hogy menedzserrel dolgozunk.
Dávid: Sőt, szinte testvéri a kapcsolat, együtt marhulunk, amikor csak lehet.
- Sokan mosnak titeket össze a fiatal német sikercsapattal, a Tokio Hotellel.
 |
|
A csapat hivatalos fotója |
- Erik: Mindenki hasonlítgat, de nem tudom, ezt honnan veszik. Aki látta a klippet, az tudja, hogy semmi köze egyiknek a másikhoz.
Dávid: Körülbelül annyi a hasonlóság, hogy mi is fiatalok vagyunk, és ők is azok, mi is rockzenét játszunk, ők szintén. Ma, ha valaki fiatalon együttest alapít, aztán jó időben van jó helyen, egyből rásütik, hogy Tokio Hotel.
- Azért rájátszhatott a véleményekre a kihúzott szem effektus.
Dávid: Ez a stílusunk része, ezzel is ki akarunk törni, magunkra felhívni a figyelmet. De ha belegondolunk, a Kiss vagy a Green Day is festette magát, mint ahogy az összes metálbanda. Nem hiszem, hogy mi volnánk az extrémek.
- Összefüggésben áll ez a manapság oly divatossá vált emo-trenddel?
Dávid: Az attól függ, mit nevezünk annak, nézőpont kérdése. Ha úgy vesszük, lehetnénk nagyon szélsőséges emo-k, mint ahogy lehetnénk nagyon szélsőséges rockerek is. Annyi biztos, hogy lesznek érzelmes, lassú számok is a lemezen.
 |
|
Skrapics Erik gondolkodóban |
- Jól érzitek magatokat ebben a szerepben, ami a No Thanx-szel jár? Hiszen az internetes média elég keményen odamondogatott nektek.
Erik: Mi is olvastunk rengeteg mocskolódást, de nem vettük szívre, jót nevettünk rajtuk. Nem hiszem, hogy ezekből bármi kárunk adódna, egyszerűen nem törődünk velük.
Dávid: Érdekes egyébként, hogy azok foglakoznak velünk a legtöbbet, akik szidnak minket a fórumokon: elolvassák a topikot, regisztrálnak, visszaigazolnak, bejelentkeznek, aztán hozzászólnak. Ennyi energiát szinte a rajongóink sem fektetnek belénk:)
- Talán azért, mert sokan hirtelen fellángolásnak tarthatnak titeket.
Erik: Hát igen, a felhajtás alapján sokan gondolhatják, hogy van ez az egy számunk, aztán eltűnünk. De bízunk benne, hogy a többi zenénket is meghallgatják, és kelleni fogunk a közönségnek.
Dávid: Nem azért választottuk ezt a számot debütálásnak, mert ez az egyetlen jó számunk, nehéz volt a döntés, sok a jó zenénk. Lassú témáktól a bolondozós dalokig nagyon széles skálán mozgunk. Az emberek pedig, ha megveszik, vagy letöltik a lemezt, hallani fogják, hogy tényleg nem csak egy egynyári slágerre készültünk. És már halmokban állnak az ötletek a következő lemezre is...
- Szombathelyiek vagytok, ami nem feltétlenül előny a főváros központú zeneiparban. Hogyan tudjátok áthidalni ezt a távolságot, mindig képben lenni?
Dávid: Szerencsére van már mobil meg internet:) Gyakran járunk Budapestre, ebben két producerünk mindig segítségünkre van. Cuccügyileg sem állunk még biztos lábakon, hogy megfelelően szólaljunk meg koncerten, de erre mindig találunk - persze kompromisszumokkal - jó megoldást.
- A szűk környezet hogyan fogadta a zajos sikert?
Dávid: Nem nagyon találkoztunk olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy ez nem éri meg nekünk. Mindenki támogat, a szülők büszkék, mindent felvesznek a tévéből, a tanárok pedig legfeljebb figyelmeztetnek, hogy a tanulás rovására ne menjen. (A tagok a Zrínyi, a Kanizsai, a kőszegi Jurisics gimnázium és a Budapesti Műszaki Főiskola padjait koptatják - a szerk.)
- Hogyan tekintetek a zenekarosdira? Szórakozás, önkifejezés?
Erik: Eddig minden egyes pillanatát élvezzük, a szövegírástól a próbákig, úgy, hogy közben nem vesszük túl komolyan magunkat. Persze koncerten azért hozni akarjuk a lemezközeli minőséget.
 |
|
Nézd meg galériánkat! |
- Lemez ugyan még nincs, klipp már van. Miért pont ez?
Erik: Ezt találtuk igazából ütősnek. Azt akarjuk kifejezni, hogy tényleg egy másik nemzedék szeretnénk lenni.
Dávid: Meg akarjuk mutatni, hogy mi mások vagyunk. A klippben talán felfedezhető az is, hogy a Nirvana Smells Like Teen's Spirit-re is hajaz egy kicsit. Kurt Kobain is egy óriási változást hozott be a gitárzenébe, mi is valami ilyesmire készülünk Magyarországon. Részben a popzenét, a playback-et szeretnénk háttérbe szorítani.
- A magyar átlaghoz képest színvonalas a video, kinek a nevéhez fűződik?
Dávid: A klippkészítésben jeleskedő Indiánéhoz. Mi mindenképpen egy pörgős, fiatalos klippet szerettünk volna, és így jött ez a tornaterem ötlet. Egyébként egy körmendi általános iskolában forgattuk le az egészet.
- Mit üzentek a No Thanx-szel csak most ismerkedőknek?
Dávid: Hallgassanak és ismerjenek meg minket, és semmiképpen se hagyják, hogy elhamarkodott gondolatok rabjaivá váljanak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
